funnydogs.freewb.hu
"Arnold, Vazul, Bindi"
Amerikai pitbull terrier
forrás: ebmester.hu
Sajnos elmondhatjuk, hogy az egyik legjobban félreismert fajta a Pit Bull. Természetesen, az tudja ezt igazán, aki találkozott már egy igazi Pittel.
Álltalában döbbenet ül ki az arcokra, ugyanis a média által sötéten lefestett eb heves farkcsóválás közepette próbál kierőszakolni egy kis birkózást az ismeretlentől. Nagy szavaknak hangzanak, pedig a kialakítása, tenyésztése vezérfonalául szolgáló száraz tények magyarázzák, hogy miért ez a fajta az emberhez legjobban kötődő kutyafajták egyike. A Pitet képtelenség néhány szóval jellemezni. Tulajdonságai révén, számtalan területen megállja a helyét. Értékes adottságai méltán teszik az egyik legszínesebb kutyafajtává. Az egyik legsokoldalúbb fajta, kinek használhatósága munka és sport területek különböző ágaiban mutatott kiváló teljesítményében mutatkozik meg. Rendkívül széles körben használják, keresik a fajtát. Megtalálhatjuk a különleges kommandók terrorista elhárítójaként, kábítószer kereső kutyaként, testőrként, katasztrófa mentőként, de ott van az ügyességi akadály, a különböző Power versenyeken épp úgy, mint a sérültek, idősek terapeutájaként, és ami a legfontosabb, családtagként.
A Pit Bull tenyésztési útja tisztán csak eredmény orientált volt, ami nem türt meg semmiféle nemkívánatos tulajdonságot, magatartásformát. Az eredményesség legfőbb pillérei: Az ember felé tanúsított odaadás és szeretet, Állóképesség, Küzdőképesség. A kiválasztás, felkészülés és a harc metodikáját ismerve tisztázódnak ezen feltételek szükségességei. A fizikai képességek fontosságát, nemigen kell magyarázni. A megfelelő adottságokkal, csontrendszeri és izomzatbeli feltételekkel rendelkező kutya képességeit, megfelelő tréninggel, a tüdő, szív, és az izomzat, inak teljesítő képességének megfelelő módú növelésével, a harcos, ellenfele fölé kerekedhetett. Az idegrendszer stabilitása, szintén elengedhetetlen pillére az eredményességnek. Egy ideggyenge, kiszámíthatatlan, önmagát kontrollálni képtelen kutya, hosszútávon elveszett. A stabil, mindig és minden helyzetben gondolkodni, mérlegelni tudó,(bár néha úgy tűnik,képtelen rá, pedig igen is képes) harcos tudott győzni több típusú ellenfelével szemben is. Mit sem értek ezek a képességek, az eredményesség tükrében, ha nem volt meg a kutyában az emberrel szembeni feltétlen odaadás. A megfelelő alapokkal rendelkező kutyát, hosszú, fáradságos edzőmunkával készítették fel az első küzdelemre.
Az eddig vezető út, a kutyától az utasítások feltétel nélküli teljesítését, az állandó együttmőködést követelte meg. Sokszor kellett különböző trénerekkel együtt dolgoznia, utasításaikat teljesítenie. Nem volt idő ismerkedésre, mégis minden ment magától. Csak a gazdáját, az embert feltétlenül követő, elfogadó kutya tudott eredményes harcossá válni. A küzdelem során sem lehetett másokra figyelnie, csak ellenfelére. Ez az ember felé tanúsított odaadás tette őt az évtizedek, századok során, tökéletes családi kutyává, nagyszerű adottságai folyamatos csiszolódása pedig sokoldalú munka és sportkutyává. Tökéletes és mérhetetlenül odaadó családtag. Kifejezetten rosszul tűri a magányt, imád a szerettei között lenni. Istenként tekint gazdájára, és bár feltétel nélkül teljesíti minden akaratát, mégis szabadabb gondolkodású, mint az ismert munkakutya fajták. Nagy mozgás igényű, állandóan feladatra, játékra kész kutya. Méretéből eredően lakásban is tartható. Nevelése határozott kezet kíván.
A Pitet a szó legszorosabb értelmében nehéz standardizálni, hiszen tenyésztése nem a külső megjelenési jegyek, hanem belső értékek, képességek, tulajdonságok alapján történt és a külső megjelenés csak másodlagos volt. Ugyanakkor használatából, orientációjából eredően kialakult egy olyan forma, mely - nem csak szakértő szem számára - nagy biztonsággal elkülöníti más rokon fajtáktól. Mivel a tenyésztőknek- klubokat kivéve- nem (volt) szempont semmilyen standard, ezért kialakulhattak területenként valamelyest különböző formák, melyek mind ugyanarra vezethetők vissza. Hazánkban eleinte a nagyobb, 35-45 Kg-os Pitek voltak döntőszámban, de az utóbbi években a 20-30 Kg-os Pitek örvendenek nagyobb népszerűségnek. Ezek a méretek jobban is illeszkednek az "ősi" formához. Az APBT középtermetű, rövidszőrű, feltűnően jól izmolt kutya. A fajta erős és atletikus. A fej középhosszú, hangsúlyozott izmoltságú. Az állkapocs erős és széles, jól izmolt. A viszonylag rövid pofa a vége felé elkeskenyedő. A végtagok erősek, jól izmoltak, láthatóan szilárdan fogják a talajt. Az évtizedek során kialakult egy olyan méret/súly kombináció, mely a legnagyobb eredményességet biztosítja a kutya számára. Minden színben és színkombinációban előfordulhat. A Pit legjellemzőbb testrésze a feje. Nagy, hangsúlyos izmokkal, melyek nagy erőt sugallnak. Mérete összhangban van a kutya felépítésével, méretével, bár laikusok számára nagynak hathat. A fej jól komponált, nagy erőt sugárzó, elegáns és karakteres. A koponya nagy, széles, kissé boltíves. Kifejlett egyedeknél a koponyatetőn barázda helyezkedik el. A pofák kidomborodóak, enyhén ráncosan bőrözöttek. A homlokon is ráncokat figyelhetünk meg, mely szintén egyedi kifejezést kölcsönöz a kutyának. A nyak mérsékelten hosszú, vaskos és izmos, enyhén ívelt. A bőr vastag, lebernyeg, ránc előfordulhat. A mellsőrész hosszan, szélesen izmolt. A végtagok jól illeszkednek, láthatóan izmoltak. A szügy mély, jól fejlett, dongás. Oldalnézetből a hát aránylag rövid, a martól a keresztcsontig enyhén lejt. A hátsó rész erős, izmos és mérsékelten széles. A combok jól fejlettek és izmosak. A Pit súlyára és magasságára, nincsenek szabályok, így szerencsére elkerülte a többfajtát is érintő standarizált fajtanyomorítást. A fontos az, hogy összességében a súly és a magasság összhangban legyenek. Az arányok a fontosak. Általában a jó kondícióban lévő kanok ("hétköznapi állapotban") 19-30 Kg, a szukák pedig 17-25 Kg közöttiek. Természetesen, sokat számít az edzettség foka is.
Mi a különbség a pitbull és az amstaff között?
Mivel ez a leggyakrabban elhangzó kérdés a laikusok részéről, és evvel kapcsolatban hallani az önjelölt szakértők által adott legtöbb téves magyarázatot, mindenképpen megéri részletesen tárgyalni ezt a témát.
Az 1890-es évek előtt - mai nevén, fajtaként - nem ismerték sem az APBT-t, sem az American Staffordshire Terrier-t. Csak viadorkutyák voltak, melyeket kizárólag más kutyák elleni küzdelemre tenyésztettek. A cél a minél erősebb, kitartóbb és a "game" tulajdonságot leginkább kifejező egyedek kialakítása volt. Mivel ennek érdekében a fellelhető összes alkalmas kutyát (régi típusú bulldogok, "half and half" ebek, terrierek, molosszoidok, stb. ) tenyésztésbe vonták, a legkülönfélébb mértékben keresztezve őket egymással, igencsak szerteágazó keverékek láttak napvilágot. Ezeket a küllemükben és méretükben jelentősen különböző négylábú harcosokat rengeteg néven ismerték, várostól és tenyésztőtől függően. Ezt a heterogén masszát maga a harc tette egységesebbé néhány év, évtized alatt, mivel csak a legjobb fizikumú és legjobban küzdő egyedek maradtak életben és jutottak továbbtenyésztési lehetőséghez. A küzdőkutya-állomány újabb generációinak képviselői így hamarosan hasonlítani kezdtek egymáshoz.
Az ideális társ- és munkakutyamegteremtését célul kitűzők ezekre a gladiátorebekre építkezve fogtak hozzá az új fajta kialakításához. munkájukat a leghíresebb küzdőegyedekre alapozva kezdték meg, azzal a céllal, hogy megőrizzék a kompakt megjelenést és a hihetetlen fizikumot, ugyanakkor a kezdetektől megkülönböztetett figyelmet fordítottak a jellem, a kiegyensúlyozott idegrendszer és a mindennapi feladatokra való alkalmasság kérdésére. A múlt század utolsó éveiben már önálló, a viadorebektől teljesen elkülönült típust képviselt a küllemre és jellemre tenyésztett állomány, számos rajongót szerezve magának a városi kutyabarátok, de a vidéki farmerek, vadászok körében is. A célirányos tenyésztés során a kitűzött céloknak (őrző-védő munka, vadászat, állatterelés stb.) megfelelően ezek a kutyák a gladiátorkutyáknál jellemzően nagyobbak és testesebbek (azaz némileg lassabbak), a fordulékonyságot biztosító ideális szikár felépítésnél árnyalatnyival zömökebbek lettek. Mondjuk ki: tulajdonképpen alkalmatlanná váltak a harcra! Mindazonáltal vannak nagyon nagytestű Pitbull-ok is, akik még mindig őseik hivatását űzik az arénákban. ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy a - nagyon idézőjelesen mondva! - "elpuhult" kiállítási változat fizikálisan még mindig fényévekre van az összes többi fajtától.
Ezt a homogenizálódás útjára lépett társaságot próbálta önálló fajtaként elismertetni egy lelkes tenyésztőkből álló csoport. Mivel az AKC-nál elutasításra találtak, megalapították saját klubjukat, az UKC-t. Megkezdték a törzskönyvezést is, melyhez a fajta megfelelő elnevezésének az American Pit bull Terrier-t találták. A fajta rajongóinak egy része viszont nem fogadta el a véres eredetre túlságosan is direkt módon utaló megjelölést, s ők már kimondottan show-célokat is kitűztek. Távozásukat az UKC-ból különösen helyesnek ítélték, mikor ezt az általuk elutasított nevet a kutyaharc hívei is használni kezdték. A harmadik, bár tulajdonképpen legrégebbi tábor a küllemre való tenyésztést elutasította, és szintén önálló szervezettel állt elő: ez volt az ADBA. A Pit bull nevet elutasító hívek ugyanakkor nem adták fel azon tervüket, hogy egy mindenki által elismert és elfogadott fajtát alakítsanak ki. Saját elnevezést találva és önálló klubot (STCA ) hozva létre, kitartó és lelkes munkájuk eredményeként végül elfoglalhatták helyüket a "polgári" fajtákat gondozó AKC-n belül.
Szóval, mi is a különbség? Ha sarkosan akarok fogalmazni, akkor azt is mondhatom, hogy nem sok: az amstaff pusztán küllemre és jellemre, azaz nem harcra tenyésztett APBT. Ezek szerint azokat a kölyköket, melyek két kedvencként vagy munkakutyaként tartott - azaz nem viador - Pitbull párosításából származnak, már automatikusan amstaffnak kellene tekintenünk ? Természetesen nem. Az American Staffordshire Terrier csaknem nyolcvan éve önállónak tekintett és úgy is tenyésztett fajta. Gyökerei visszanyúlnak ugyan a Pitbull-ig, de a célirányos küllemtenyésztés következtében rövid időn belül jelentősen eltávolodott ettől az eredettől. Ne feledjük, hogy az amstaff esetében sohasem volt jellemző a harci arénákban való alkalmazás, mivel már kialakítását is éppen az ettől való elkülönülés szándéka motiválta. Mára egyébként is csupán az APBT-k töredékét használják kutyaharcra, ugyanakkor az amstaffok száma világszerte messze felülmúlja rosszhírű rokonaikét. A dilettáns önjelölt szakértők szerint viszont, akik "tudásukat" a bulvár- és pletykalapokból szerezték, minden erőteljes felépítésű, rövidszőrű középméretű kutya(így a Staffordshire bull Terrier, de a tojásfejű bull Terrier, a fehér színű Dogo Argentíno, sőt néha a boxer is) továbbra is: Pitbull.
Akkor mi a helyzet azokkal az UKC-nál vezetett Pit bull-vérvonalakkal, melyeket gazdáik - az AMST-hoz hasonlóan - immár száz éve elsősorban küllemre és munkára tenyésztenek ? Ezen kutyák külseje és méretei gyakorlatilag azonosak a mai modern amstafféval, s legtöbbször még hozzáértőknek is nehézséget okoz megkülönböztetésük. Bizony, ez már fogósabb kérdés, bár az engedékenyebb UKC-standard ad némi támpontot, például a szőrzet és az orr színének tekintetében. Azonban éppen maguk az UKC-tenyésztők hangoztatják, hogy kutyáik "igazi Pitbull-ok", amstaff beütés nélkül.
Ezzel meghúzzák a határvonalat a két fajta között ? Igen és nem. Ezek a tenyésztők azt mondják, hogy az amstaff csak egy utóbb kitalált név ugyanarra az általuk tartott kutyára. Vallják, hogy ők tenyésztik az eredeti vérvonalat, s az STCA, majd az AKC csak átkeresztelte az UKC-nál 1898. óta törzskönyvezett fajtát. A viadorkutyákat továbbnemesítve áldozatos munkával ők alakították ki a XX. századi tökéletes használati fajtát, a Pitbull Terriert. Hitvallásuk természetesen nem a viadalok felvállalásán alapszik, sőt éppen ellenkezőleg. Határozottan fellépnek a kutyaharc ellen, ugyanakkor úgy tartják, hogy a Pitbull az igazi, eredeti fajta.
Újabb fejtörést okoznak viszont azok a tenyésztők, akik kutyáikat az AKC és az UKC törzskönyveibe is bevezettetik. Ez azt jelentené, hogy ezek az egyedek egyszerre (küllemre tenyésztett) Pit bull-ok és amstaffok is lennének ? Ezen a ponton az eltérés már tényleg csak árnyalatnyi, az eljárás magyarázata viszont roppant egyszerű. A nagy, magukat világszervezetnek tartó kluboknál ugyanis az a bevett gyakorlat, hogy kiállításaikon csak az általuk bejegyzett kutyák vehetnek részt. Néhány tenyésztő csak azért jegyezteti be kutyáitmindkét szervezetnél, hogy mindkét klub kiállításain indulhassanak. Ezeket az egyedeket "dual registered", azaz "kettős bejegyzésű" kutyáknak hívjuk. Az egyik leghíresebb mai tenyészet, amelyik folyamatosan ezzel az eljárással él, a jól ismert Sierra Kennel Kaliforniában.
Ez is mutatja, hogy a múlt század végének viadorkutyáiból kinemesített show-egyedek kétféle néven futó változatai, vagyis az UKC-pit bullok és az AKC-amerikai staffordshire terrierek tulajdonképpen - mármint a nevükön kívül - nem különböznek egymástól. Közös eredetük, illetve a mindkét szervezetnél prioritást élvező nemes tenyésztési cél eredményeként fennálló megtévesztő hasonlóságuk indokolja, hogy ne unokatestvérekként, hanem egyenesen ikrekként beszéljünk róluk. Noha vannak, akik úgymond az amstaff érdekében ezt kikérik maguknak, én azt vallom: nem kell szégyellnünk ezt a rokonságot! Szégyenkezésre inkább azoknak van okuk, akik kutyáikat fajtától függetlenül nemtelen célokra használják, vagy egyszerűen csak képtelenek megnevelni azokat.
Másik oldalról viszont - az amstaff és a tipikus ADBA-pit bull terrier között - hol halványabban, hol határozottabban, de mindenképpen meghúzható a választóvonal. Ennek a vonalnak a "vastagsága", illetve megléte csak a hozzászóló szaktudásán múlik. Sok dilettánssal ellentétben kijelentem, hogy nem lehet szín, méret vagy súlyadatok alapján dönteni! A fejtípus megítélése viszont, noha a két fajta koponyája felépítés szempontjából csaknem azonos, már meghatározó lehet. Az átlag pit feje ugyanis kevésbé elegáns, stoppja legtöbbször kevésbé kifejezett, s homloka is keskenyebb. Azonkívül a kutyaegésze által keltett benyomás is döntő: az amstaff ugyanis tükröz egyfajta "telivérséget", ami az évtizedekkel ezelőtt megállapított standard alapján folyó tenyésztésnek köszönhetően alakult ki. Ezt azonban az "unokatestvérnél" - anélkül, hogy az ADBÁ-s Pit bull-okat bántani akarnám - általában hiába próbáljuk megérezni.
Hírek
- 2010.12.25-26.2010-12-04 23:31:17
Kellemes Karácsonyi Ünnepet kívánunk!
Szavazás